Az angol keresztes lovagok, amikor a Szentföldre indultak, a vagyonukat egy megbízható személyre bízták, aki távollétükben gondoskodott a családjukról, és megőrizte a vagyont. Ha nem tértek vissza a háborúból, akkor a vagyonkezelő a meghagyásuk alapján rendelkezett a vagyonnal a kedvezményezettek javára, akik jellemzően családtagok voltak.

Napjainkra a bizalmi vagyonkezelés széles körben ismert és elterjedt a világ számos országában. Fejlett tőkepiacú államokban is számos példa akad arra, hogy a hozzá nem értő kezekbe kerülő, vagyon rövid időn belül semmivé válik. Egy váratlan halálesetnél a vagyon kezelésére még nem teljesen felkészült vagy megfelelő élettapasztalattal nem rendelkező, esetleg az alapító számára elfogadhatatlan életmódot folytató örökösök elherdálják azt idő előtt. Elég, ha arra gondolunk, hogy egy jól működő társaságot vagy cégstruktúrát olyan örökösök kapnak, akiknek teljesen eltérő elképzeléseik vannak a vagyon sorsáról. Ez előbb-utóbb a társaságok működésének lehetetlenné válásához és az örökség elértéktelenedéséhez vezet.

Az új Polgári Törvénykönyv (Ptk.) bizalmi vagyonkezelésre vonatkozó rendelkezései ezt a helyzetet kívánják rendezni az angolszász jogrendből átvett „trust”, vagyis a bizalmi vagyonkezelés jogintézményének hazai bevezetésével. A módszer hatékonyan kezeli a piacgazdaságban felmerülő összetettebb befektetések és vagyontárgyátadások kérdését is.

Az új Ptk. alapján a jogviszonynak három szereplője van: a vagyonrendelő, a bizalmi vagyonkezelő és a kedvezményezett. A vagyonrendelő a vagyon tulajdonosa, aki meghatározott feltételekkel átadja vagyonának tulajdonjogát a bizalmi vagyonkezelőnek. A vagyonrendelő dönt a bizalmi vagyonkezelővel kötött szerződésben arról, hogy ki legyen a kedvezményezett, de megjelölheti a kedvezményezetteknek egy meghatározott csoportját is. Lehet a vagyonrendelő is a kedvezményezett. Megteheti a vagyonrendelő azt is, hogy nem nevez meg kedvezményezettet, és feljogosíthatja a vagyonkezelőt, hogy rendelkezzen a kedvezményezett személyéről.

A szerződésben a vagyonrendelő feltételeket is támaszthat a kedvezményezett irányába, vagyis akár több generációra vonatkozóan, pontosan meghatározhatja, hogy ki és milyen feltételek mellett lesz jogosult a vagyonra vagy annak egy részére, illetve juttatásra a vagyon által generált jövedelemből. A vagyonrendelők gondolhatnak családtagjaik értékeire vagy a vállalkozásuk hosszú távú működésének a fenntartására, de egyszerűen arra is, hogy visszavonulásuk után biztosítva legyen a vagyonuk megfelelő kezelése és persze a saját megélhetésük is.

A bizalmi vagyonkezelőnek a vagyont más vagyoneszközöktől elkülönülten kell nyilvántartania. Kötelessége, hogy megóvja az értéket, de a bizalmi vagyonkezelési szerződés korlátai között rendelkezhet is vele, és erről be kell számolnia a kedvezményezettnek.

A hosszú távú célok elérése érdekében a bizalmi vagyonkezelési szerződés részletes előírásaival sokkal összetettebben és rugalmasabban lehet rendelkezni a vagyon sorsáról, mint ahogy azt például egy végrendelettel tehetnék. A nemzetközi gyakorlatban számos vállalkozó alkalmazza a bizalmi vagyonkezelést a kockázatok elkerülése érdekében a befektetése megosztására, de gyakran találkozhatunk olyan esetekkel is, amikor kifejezetten egészségügyi vagy oktatási célok szolgálatába állítják a kezelt vagyont.

A bizalmi vagyonkezelés létrehozásának egyik meghatározó motivációja a vagyon megfelelő jogi védelemben való részesítése. A bizalmi vagyonkezeléssel kapcsolatosan különböző vezérmótívumokat lehet meghatározni, így

  • a vagyon védelme, potenciális hitelezők elleni védelem,
  • az öröklési kérdések tisztázása vagy az öröklési szabályoktól való eltérés,
  • a vagyon kezeléséhez kapcsolódó szakmai ismeretek pótlása,
  • anonimitás biztosítása,
  • adóoptimalizálás.