A vagyonrendelés (I.)

Idestova öt hónapja nem jelentkeztem! Ennek oka a sok munka (hál' istennek pörög a bolt), egy kevéske szabadság és persze némi lustaság. De most ismét a szeren és nyomjuk tovább a témát ezerrel.

Még tavaly nyár végén úgy búcsúztam, hogy legközelebb a vagyonrendelés témáját járjuk körbe. Hát, hadd szóljon!

Mint annyi minden másnál itt is a három alapkérdést kell tudnunk megválaszolni: mit, miért, hogyan? A mostani bejegyzésben a "mitre" keressük a választ, a "miértre" és a "hogyanra" pedig a következő két bejegyzésben.

Mindenekelőtt azonban próbáljuk meg definiálni a "vagyonrendelés" fogalmát. A vagyonrendelés nem más, mint egy tulajdonjogot keletkeztető jogcím, vagyis olyan, mint az adásvétel, a csere vagy az ajándékozás. Másként fogalmazva, a vagyonrendeléssel megváltozik a dolog tulajdonosa, mert a tulajdonjog az eredeti tulajdonosról, azaz a vagyonrendelőről átszáll egy új tulajdonosra, a vagyonkezelőre. Vagyis megállapíthatjuk, hogy a tulajdonjog átruházása nélkül nem beszélhetünk bizalmi vagyonkezelésről (bvk). Más fajta, tulajdon átruházást nem igénylő, vagyonkezelésről (pl. bizományosi, letétkezelői, felelős őrzési, gondnoki, ügynöki, stb) persze igen, de bvk-ról nem. Azaz minden bvk. vagyonkezelés, de nem minden vagyonkezelés bvk. Itt utalnék arra, hogy a francia Ptk., a "Code Civil" például a bvk. francia megfelelőjét a "fiduciét", ellentétben a mi Ptk-nkal, nem a megbízási típusú, hanem a tulajdonjogot keletkeztető szerződések között helyezte el, még 2007-ben. Jogdogmatikailag ez kétségtelenül helyesebb döntés, ugyanis arra világít rá, hogy a bvk. esszenciáját nem a megbízási és fiduciárius (bizalmi) elemek, hanem a tulajdonjog átruházása adja, amiből kontinentális (azaz nem angolszász) jogi környezetben számos egyéb, a bvk. gyakorlati alkalmazására jótékony hatással lévő dolog következik, amelyekre az adott helyen kitérek majd. Mindebből a lényeg: a vagyonrendeléssel új tulajdonos keletkezik.

És akkor most térjünk rá a "mitre".

Mit? – azaz, mi lehet a vagyonrendelés tárgya?

A válasz viszonylag egyszerű: bármilyen vagyoni értékkel bíró dolog, jog vagy követelés, amely alól csak a forgalomképességet korlátozó szabályok által érintett dolgok jelenthetnek kivételt. Mai jogrendünkben tipikusan ilyen a termőföld, amelynek forgalomképessége csak igen szűk alanyi körben engedélyezett, vagyis bizalmi vagyonkezelő is csak olyan személy lehet, aki e szűk alanyi körbe belefér. Noha ez elméletileg és a nem üzletszerű bvk. esetében gyakorlatilag sem lehetetlen opció, azt bátran kijelenthetjük, hogy az üzletszerű bvk. számára termőföld jelenleg a tilalom földje. Egyebekben azonban valóban szabad a pálya. Mégis a vagyonrendelést megelőzően a leendő kezelt vagyont, különösen, ha az nem a tipikus körbe tartozik (lásd lentebb), alapos vizsgálat alá kell vennünk, nehogy annak állaga vagy jogi hibája utóbb kellemetlen meglepetéseket okozzanak a vagyonkezelő számára.

A kellék- és jogi hibák felmérésének eredményére a bvk. szerződésben is utalni indokolt.

A bvk. bevezetése óta eltelt három és fél év gyakorlati tapasztalatai alapján biztonsággal állítható, hogy vannak "sláger" rendelt vagyonok. Tipikusan ilyen a készpénz, amely persze a bvk. folyamán rendszerint átalakul valamilyen más vagyontárggyá (pl. társasági részesedés, tőzsdei portfólió, ingatlan, követelés) és a társasági részesedés ("kft. üzletrész"). Ezen túlmenően azonban egyre inkább kül- és belföldi ingatlan vagy valamilyen követelés a vagyonrendelés tárgya.

A következő bejegyzésben a "miértet" járjuk körül, egy a szokásosnál hosszabb túrán.